Főoldal Prológus Részek Kritikák Díjak Játék Blogjaim

2015. január 8., csütörtök

14. rész - segítség érkezik

Futni, futni, futni, sírni. Ezeket szeretném. Ehelyett egyenletesen lépkedek egy csapatnyi zombi között, akiknek célja az én megölésem.
Fel sem tudom fogni, mi történt velem egy délelőtt. Elárult az, akit szeretek és ráadásul még Urchin is! Akikről egy cseppet sem feltételeztem volna ilyesmit. Olyan érzésem van, mintha jó erősen arcon csaptak volna. Egy árva könnycseppet törlök le a szemem sarkából. És a szüleimet még nem is említettem. Egy poros kis kunyhóban próbálnak boldogulni a derekukhoz szorított kötéllel. Csak remélni tudom, hogy Austin nem csinált belőlük is zombit, úgy, mint ezekből az ártatlan emberekből. Belegondolok. Mi lenne, ha egy nap a kertben sétálgatnék, és pont akkor elkezdenék irányítani a cselekedeteimet? Úgy érezném, mintha semmi sem történt volna: pár perccel később is a kertben sétálgatnék. És utána kiderülne, hogy embereket gyilkoltam. 
Ha ilyen rossz oldala is van az idomításnak, inkább nem szeretnék idomár lenni.
Mögöttünk Austin lehunyt szemmel sétál sereghajtóként. Nem ütközik bele semmibe, még csak el sem botlik. Tudja jól, mi hol van.
-Nagyon messzire menekülhetett... -mormogja néha.
Úgy bevágnék neki egyet, hogy soha többé nem kéne látnom azt a tökéletesen szép arcát. 
Kihasznált. Nem érez és nem is érzett irántam semmit. Legfeljebb egy szemernyi kis gyűlöletet és sajnálatot, szánalmat. Igen, ez a jó szó: szánalom. Tudta hogy ez lesz a vége. Butának és felszínesnek hitt. Mondjuk igaz. Felszínes vagyok! Nem is ismertem! Csak megláttam és puff. Szerelem. De ez nem szerelem. Nem igaz szerelem. Csak örültem neki, hogy végre van valaki, akivel együttlehetek, akiben megbízhatok, akivel közös titkaim vannak. És megbíztam benne, azt hittem, ő az. A nagy "Ő". Akit minden ember keres. 
De tévedni emberi dolog. 
És én tévedtem.
Na jó. Nem bírom tovább. Cselekednem kell.
Becsukom a szemem, de változatlanul megyek tovább. Az állatok felét érzékelem. Gondolom a másik fele anyáék kiszabadításán fáradozik. Hátranézek Austinra. Nagyon el van foglalva a zombik irányításával és a keresésemmel. Fel sem tűnne neki egy kis zaj. 
Próbaképpen köhintek egy aprót. Válaszképp az "élőhalottak" egyenletes lábdobogását hallom.
-Kgrrrgh..khöm..khrggg. -kicsit hangosabban és hosszabban próbálkozom.
Megvakarja a füle tövét, majd sóhajt. Nagyon meg lehet terhelve.
Nyelek egy nagyot, és füttyentek. Erre viszont felkapja a fejét. A menetelő embersereg megtorpan, de csak egy pillanatra.
-Melyik hülye füttyentett? Ezzel magunkra vonjuk a lány figyelmét! -lemondóan sóhajt és újra lehunyja a szemét- Barmok...
Elnyomok egy gúnyos mosolyt és én is becsukom a szemem. Missy röpül felém. Semmire se mennék nélküle.
Mintha egy kő esett le volna a szívemről. Ha még van szívem és nem tört darabokra. 
Egy ideig még türelmesen lépkedek a zombik által megadott ritmusra, Mist várva. 
Ekkor apró fuvvallatot érzek a nyakamnál, és pár másodperccel később egy jégmadár ül a vállamon.

Mindent tudsz, vagy el kell magyaráznom?
Most őszintén, Mis. Szerinted miért csatlakoztam egy csapat élőhalotthoz?
Jól, van meggyőztél. Akkor miért hívtál?
Azt még elfelejtettem megemlíteni, hogy ezek az emberek körülöttem engem keresnek. És elvileg ha megtalálnak, megölnek. 

Egy másodpercre Missy hátranézett, és csak ekkor vette észre Austint.

Látom, komoly a helyzet...
Jól látod. El tudod terelni a figyelmét? De elég csak Austinnak, az emberek érzéketlenek.
Rendben, megpróbálom. Elintézel neki egy magánzárkát?

Elégedett mosolyomból Mis könnyen rájött, hogy ezzel még szívességet is tesz nekem. Felröppent, én meg elkezdtem koncentrálni. 
Apró mozdulatsor a kezemmel, és Austin faketrecben találja magát. Egyből "felébred". Amint felfogja, mi történt körülötte, én már szélsebesen futok. Hallom a távoli hangfoszlányokat -Missy dühös csivitelését, Austin parancsosztogatását és káromkodását- , de nem állok meg. Az egyenlő lenne az öngyilkossággal.
Felerősödnek az érzékszerveim a testembe jutó adrenalinnak köszönhetően, és egyre gyorsabban száguldok. 
Hova menjek? Hol nem jutna eszébe Austinnak keresni engem? 
Ha a házunkba megyek, az még közel van a tisztáshoz, így könnyen észrevesz.
Megvan! A palota. Úgyis oda akarnak menni megölni a királyt -hiába erőlködöm, még most sem tudom apának nevezni őt- . Segíteni fogok neki. 
Irányt váltok, s egy hirtelen ötlettől vezérelve lehunyom a szemem, és ideparancsolok egy hím szarvast. Mikor felnézek, egy igen megtermett, izmos példányt látok magam előtt. A szőre mint az aranyló napfény. Büszke tartása megigéz, mégis kétkedve kapaszkodok fel erős hátára. Átlendítem a lábam és megpaskolom a nyakát. Agancsa szerteágazó, de rövid, így megállapítom hogy nem túl idős.
Lehet, hogy nem kéne, de elkezdek beszélni hozzá.

Szia! Megtennéd, hogy elviszel a királyi palotába?

Pár perc eltelte után nem kis csodálkozásomra megszólal.

Ki vagy te? És miért akarod, hogy odavigyelek? -hangja kissé rémült, mert megremeg.
Rosette Pole a nevem. És azért kérlek, hogy odavigyél, mert elárultak a barátaim és meg akarják támadni a kastélyt. Én pedig szeretném ezt megakadályozni. 
Hát, akkor a világ legjobb szarvasát választottad erre a feladatra! -megfordul, s látom hogy vigyorog. Már ha egy szarvas tud vigyorogni.
Elnevetem magam. A szarvas vidáman felszökken, és rájövök, hogy már nem én irányítom. Segít nekem.
Akkor mesélj el mindent magadról, kedves Rosé. 
Még senki sem talált ki nekem ilyen becenevet! -nevetek, és úgy érzem, ez a szarvas lesz a legjobb barátom.
Most miért? A Rosette olyan egyhangú. Mesélj, Rossi!
Rájövök, hogy úgysem fogja feladni a becézgetést. 
Mosolyogva elkezdem magyarázni az életemet egy szarvasnak, akinek még a nevét se tudom. 






5 megjegyzés:

  1. Eszméletlen jó ez a blog!Imádom! 👌👌👌😍😍😍😍😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönööm!! 😍😍😘 annyira örülök neki! ☺️☺️

      Törlés
  2. Szia! :) Kész a kritikád! :) http://love-hate-heartbreak-design.blogspot.hu/2015/01/kritika-4.html

    VálaszTörlés
  3. Szia!:) Tudom nagyon megkésve, de elkészült a régen kért kritikád. Sajnálom, hogy eddig kellett várnod, de (új vagyok a blogban) köszönöm az élmény, amit a blogod nyújtott. A kritikát itt olvashatod: http://sziszidesign.blogspot.hu/

    VálaszTörlés