11. rész - állatokkal suttogó

Pislogtam, de mivel még nem tudtam felfogni az elém táruló képet, ezért még kettőt pislogtam. Majd hármat, négyet. A szemem előtt aludt a világ legszebb arca. A hosszú, sötét szempillák nem mozdultak helyeikről. A formás ajkak most épp nem nevettek. Az apró orrcimpa ki-be tágult. És a póló alatt rejlő izmos has fel-le emelkedett. Tökéletes. Ez a legszebb pillanat az életemben.
Mikor kiábrándultam, figyelemre vettem a környezetemet. Austin mindkét kezével átölelt. Megpróbáltam lefejteni legalább az egyiket, erre elkezdett nyugtalanul mocorogni, és erősebben ölelt át. Apró puszit leheltem az orrára, de nem reagált. Akkor a  másik módszer...-gondoltam, majd gyengéden megcsókoltam. Erre egyből megmoccant. Elkapott, és megcsiklandozott. Alig bírtam visszafojtani a nevetést, hogy anyáéknak nehogy valami gyanús legyen és felkeljenek. Ezt megpróbáltam Austin tudomására is hozni egy, a szám elé tartott mutató ujjal. Vette az adást, és felült.

-Gyönyörű vagy. -nézett rám. Mivel nem hittem neki, visszavágtam:

-Te meg olyan ronda, hogy alig bírok rád nézni! -dobtam meg egy párnával.

-Ilyen szép dicséretet még senkitől sem kaptam. -röhögött ki, majd hirtelen elkomolyodott.-Mennem kell.... Urchin vár. 

Szomorúan bólintottam, majd elbúcsúztunk és kiugrott az ablakon. 

Tisztára mint egy mesében..-gondoltam fogmosás közben. 

-Jó reggelt kicsim! Mikor keltél? -az ajtóban apa dörzsölgette a szemét hevesen.

-Cjsák nyemrjégl. -próbáltam beszélni a fogamat súrolva.

-Jó, akkor megyek, megcsinálom a reggelit. -biccentett apu kihátrálva a fürdőből.
Megreggeliztünk, majd elköszöntem anyáéktól, mivel ők dolgozni mentek én meg edzeni. A tisztásra kiérve Urchint pillantottam meg.
-Szia Rosette! Beszélnünk kell. -nézett rám gondterhelten- Nem is szükséges mondanom, gondolom te is tudod, milyen erők birtokában vagy. Ursulától örökölted mindegyiket. Így hát ki kéne derítenünk, hogy azt az egy képességet, ami az édesanyádnak meg volt, de neked még egyenlőre nincs, vagy talán nem is lesz, örökölted-e, vagy sem. Ez a képesség az állatokkal való szóértés. Vagyis a fejedben hallod egy állat minden egyes szavát/gondolatát. Benne vagy, elkezdhetjük?
-Igen, próbáljuk meg. -bár egyáltalán nem hiszem, az már túl sok képesség lenne egyszerre...-tettem hozzá gondolatban.
Urchin bólintott.
-Hívd ide a madaradat!
Mivel Missyvel igen jóban vagyunk (gyerekkorom óta velem van, mindent neki mondok el -de persze úgy hogy ő nem válaszol- mondhatni ő az egyetlen barátom), csupán egy füttyentéssel oda tudom hívni, ahol vagyok. Szerintem Urchin ezt pontosan tudta (gondolom jobb, ha nem tudom meg, honnan). Így nem vitatkozva a manóval jókorát füttyentettem.
Missy csivitelve a vállamon termett. Megsimítgattam a feje búbját, majd Urchin felé fordultam.
-Rendben. Most gondolj erősen arra, hogy megossz egy titkot Missyvel. De ne mondd ki hangosan!
Behunytam a szemem. Missyre gondoltam.
Hallasz Mis? El kell mondanom neked valamit... Már rég nem beszéltem hozzád. Azt hiszem beleszerettem ebbe az Austin gyerekbe.
Vártam. Semmi.
-Nos? Sikerült? -érdeklődött a manó.
-Nem. -hajtottam le a fejem.
-Semmi baj! -mosolyodott el Urchin. -Ez azt jelenti, hogy nem vagy olyan nagy veszélyben. Tudod, az irigy varázslények ezt a képességet szeretnék megszerezni maguknak a legjobban. Anyukádat is ezért ölték meg.
Bólintottam.
-Mikor lesz veszélyben Laven?
-Sajnos az a baj, hogy nem tudom. Csak annyit tudok, hogy veszélyben lesz és talán van is és csak egy jól képzett idomár tudja majd megvédeni.
-Vannak ellenségeink? -kérdeztem Missy hátát simogatva.
-Nem tudok róla... De mindenkinek vannak, még ha nem is sejti, kik. Lehet, hogy a szeretteink is átvernek minket. A barát ellenség lesz, az ellenség baráttá válik. Nem lehet tudni.
-Akkor legjobb lesz felkészülni rá. Tanítasz, Urchin? -leintettem Missyt a vállamról , aki hazaröppent.

***

Kifulladva értem kiskunyhónk konyhájába. Anya már hazaért, éppen a  vacsorát ütötte össze. 

-Szia Rosie! Milyen volt a napod? -kérdezte a salátát kevergetve.

-Fergeteges. -huppantam le a legközelebbi ülőalkalmatosságra, vagyis egy székre. Tényleg semmi nem történt. Csak kiderült, hogy veszélyben forog Laven, egy manó pedig a belőle ki nem nézhető szigorral treníroztatott szünet nélkül, egész délután. -gondoltam.

-Apa mindjárt hazajön, csak az ültetvényeket megtámadta egy vírus, amit jelen pillanatban próbál kiírtani.

-Jó, akkor megvárjuk a vacsorával, ugye? 

Anya válaszképp biccentett.

-Felmegyek a szobámba. 

Birodalmamban Missy várt. Amint beléptem az ajtón, a fejem búbjára szállt és elkezdett játékosan böködni. 

-Jól van, jól van Mis. -csitítgattam.

Ekkor Missy ráröppent a velem szemben álló székre, és okos szemével az enyémbe nézett.

Bocsi gazdám, csak az a hülye manó jelenléte zavart...