Főoldal Prológus Részek Kritikák Díjak Játék Blogjaim

2014. augusztus 7., csütörtök

9. rész - mindent tisztázok

Mikor beléptem a konyhába, minden vacsorára készen fogadott. Az asztalon egy jó adag krumplis tészta, hozzá üvegtálban ecetes saláta. Apa már hazaért a munkából. Székén olvasgatva a napi hírlapot rám nézett.
-Helló Rosie! Mi tartott ennyi ideig?
-Szia apu! -próbáltam ártatlan arcon vigyorogni. -Csak tanultam..
Úgy látszik anya nem szólt apának a levélről, amit a bölcsőm tetejére helyeztek. Ugyanis apa meghökkenve tette le az újságot.
-Mégis mit tanultál este nyolcig? 
Segélykérően anyára pillantottam. Ő vette az adást, abbahagyta a meggymagozást és odafordult az asztalhoz.
-Majd később megbeszéljük. -jelentette ki és ezzel sikerült a vacsora erejéig elhallgattatnia aput.
Étkezés közben mindenki szótlan volt. Miután bekaptam az utolsó tésztafalatkát, megköszönve a vacsorát felmentem az emeletre, Missyvel a nyomomban. Amint elértem az utolsó lépcsőfokot, lent halk susogás vette kezdetét. Anyáék most tárgyalnak a mai napi hollétemről. Hm... Jobb lesz, ha inkább bemegyek a szobámba. -gondoltam, majd sietős léptekkel becsuktam magam mögött az ajtót.
Fent játszadoztam Missyvel, amikor két apró koppantás kíséretében bejött anyu.
-Szabad? -mutatott az ágyra hosszú ujjával.
-Persze, gyere.
-Na és valójában mit tanultál? -ült le mellém.
Erre nem tudtam, mit feleljek. Elvégre anya nem tud arról, hogy varázslatos lény vagyok és tudom irányítani a növényeket, állatokat és embereket. Vagy mondjam azt, hogy: "Á, csak indát idomítottam, aztán egy nyulat ugrattam elő az erdő közepéről, végül kipróbáltam a tanáromon az emberi akarat megsemmisítését."? Biztos könnyen fogadta volna.
-Legyek őszinte? -pislogtam fel rá ártatlanul szempilláim alól.
-Igen! Mégis micsoda kérdés ez?! -nézett rám felháborodottan.
-Jól van, jól van. -csavargattam az egyik tincsemet. -Tudod, anyu, a király a vérszerinti apám, Lavandert csak örökbe fogadta. Én az igazi anyámtól örököltem a képességemet, miszerint növényeket tudok idomítani. -sandítottam rá. Arca döbbenetről árulkodott. Még jó, hogy az ember- és állatidomítást kihagytam. Miután öt percig csak bambán nézett rám, kénytelen voltam először én megszólalni.
-Na jó, akkor megyek is fogat mosni. -álltam volna fel, de anyu lehúzott.
-Várj! Ezt mikor tudtad meg?
-Hát elmentem a királyhoz, hogy megkérdezzem tőle, miért küldött el benneteket, ő meg elmagyarázott mindent. Az idomítást pedig egy az álmomban időző manótól tudtam meg, és most van egy tanárom, -pirultam el- akitől ezeket tanulom.
-Óóó. Így már minden világos... -állt fel anya, ám arcán még látni lehetett a hitetlenség és a zavarodottság keverékét. Mikor becsukta maga mögött az ajtót, ledőltem az ágyamra, várva, hogy lent újabb hangzavar képződjön, ugyanis anyu mindig, mindent elmond apának, kivétel nélkül. Nem is csalódtam benne, a következő negyed órában, meghallgathattam apu felbődülését.
Csak akkor tudtam elaludni, mikor már minden csendes lett.

2 megjegyzés: